Egy érdekes este

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Remélem tetszik. Jó olvasást: )
Puszi:
        Eszti xxx 

Kesha szemszöge:

Már vagy három órája ülök itt a földön a szobámba kezemben egy ceruzával, elöttem pedig a füzetemmel és próbálok valami dalt össze hozni. Ez viszont nem sikerül mert a figyelmemet elvonják a gondolataim. Lehet, hogy jobban telne az itt töltött időm ha elmennék bulizni, de az nem én lennék. Vagy ki is békülhetnék velük. Ch... még mit nem. Kérjenek elöbb Ők bocsánatot. Azt nem tudom, hogy miért, de kérjenek elöbb Ők. A gyomrom hangos morgással jelezte, hogy éhes vagyok.Felkeltem a földről. Mostanában hobbim, hogy leülök a földre miközben ott van elöttem egy szék. Kettesével szeltem a lépcsőfokokat mivel már nagyon éhes voltam. Ma a repülős kaján kívűl, ami csak egy szendvics volt. Beérve a konyhába nem is foglalkoztam a fiúkkal. Kinyitottam a hütőt és kivettem belőle egy kis sajtot. A sajt a kedvenc kaján. Napokig képes vagyok csak ezt enni.
-Az a sajt az enyém.- csattant fel Niall
-Tessék- nyaltam végig a sajtot majd felé nyújtottam.  Vágott egy grimaszt.
-Megtarthatod - mondta
Győztes mosollyal az arcomon indultam vissza a szobámba. Ez a sajt elég nagy ahoz, hogy kitartson estére. Elhatároztam, hogy egész este zenét fogok hallgatni és leszarom azt az öt fiút....

                           ***
Éppen az egyik kedvenc számomat hallgattam amikor kopogtak.
-Még véletlenül se gyere be -kiabáltam nem éppen kedvesen
Tudtam, hogy nem fogja meghatni a kint álló embert. Az ajtó nyílt. A fekete zselézett hajú fiú lépett be rajta. Nem azért nem mondom ki a nevüket mert nem tudom hanem azért mert nem akarom. Olyan mint Voldemort. Mindenki tudja a nevét, de mégse mondja ki.
-Mit akarasz?- kérdeztem kicsit sem kedvesen
-Csak beszélgetni és kideríteni azt, hogy rólam miért nem mondtál semmi bántó. Talán bejövök neked?- húzogatta a szemöldökét
-Fúj elöbb csókolnák meg egy lovat.- morogtam
Ő nem csinált semmit....                                                             

-Szóval?- vonta fel a sszemöldökét 

-Semmi közöd hozzá- vontam vállat

-De igenis van közöm hozzá- ült le mellém

Undorodva arrébb ültem amin csak felkuncogott. Miért ilyen kedvesek amikor én egyfolytában bunkó vagyok velük? Biztos csak azért csinálják hogy boszantsanak. 

-Ne csinád már-vette ki a fülemből a fülest

-Inkább te ne csináld-csattantam fel

-Nyugi kislány -nevetett

-Azért csinálod ezt, hogy bosszants?

-Mit ezt?- hajolt hozzám közelebb és egy puszit nyomott azarcomra. Felpofoztam.

-Ezt akkor szokták amikor megcsókolunk valakit és nem akkor amikor csak egy ártatlan ki puszit adunk nevetett és megdörzsölte az immáron piros foltot

-Remek és meddig akarsz itt engem boldogítani?

-Ameddig csak akarod- ereszt felém egy sexi mosolyt. Mi? Biztos, hogy nem az...